Mivel műfajunk alapból modoros, a közönség hatványozottan az, ami persze nem baj, ezért szeretjük.

Az operalátogató számos altípusba sorolható.

1. A sznob

Ő valójában nem szereti a műfajt, sőt, inkább menne Lady Gaga-koncertre, de társadalmi helyzete megköveteli, hogy flancoljon. Rémesen kiöltözik, öt kiló aranyat visel (ha férfi, akkor minimum szmokingot), a szünetben kötelezően pezsgőt iszik (bár titkon sörre vágyik), és páholybérlete van. Mindent udvariasan megtapsol, mert gőze sincs, hogy jól énekelt-e az illető. Továbbá nem tudja, mikor ér véget egy ária. Ha a kétrészes áriában van egy lélegzetvételnyi szünet, már bravóóóóóóóózik is. Aztán ég, mikor az énekes folytatja. Mindenütt van belőle, de különösen nagy számban lelhető fel a Metropolitanben.

2. A konzervatív

Öltözködésében emlékeztet a sznobra, de legalább a zenét szereti, a sznobot pedig mélyen megveti. De semmi 20. századi izé, és semmi modern rendezés, különben búúúzik. Pontosan tudja, hol lehet tapsolni, és lesújtó pillantással, valamint jól hallható, házastársának szánt suttogással fejezi ki megvetését az ilyen felkapaszkodott, félművelt bugrisok iránt.

3. A csakazértis farmeros

Általában fiatal, de lehet kivénhedt hippi is, aki nem vette észre, hogy a hatvanas évek már elmúltak egy ideje. Szigorúan lezser cuccban jelenik meg, hogy tüntessen, továbbá pukkassza a sznobot és a konzervatívot. Lelkesen tapsol a modern rendezéseknek, főleg, ha a többiek fújolnak. Szerinte a zeneszerzők többsége jófej lázadó volt, az opera pedig népműfaj, nem az arisztokrácia szórakozása (egyébként ebben igaza van).

4. Az egyetemista

Ha nem zeneművészetis, akkor bölcsész vagy orvostanhallgató. Jó eséllyel tolkienista is. Mérsékelten öltözik, a legolcsóbb helyekre van bérlete (hacsak nem gazdag család gyermeke), majd az első szünetben átül a kipécézett, üresen maradt földszinti helyre. Ő tényleg a zene miatt van itt, lelkes és mivel nincs belőle sok, ismeri összes sorstársát.

5. A világjáró

Ha kell, autóstoppal vagy fapados repülővel, de rendszeresen eljár a nagy operaházakba. A nyári fesztiválok idején sátoroz. Könnyen barátságot köt a világ másik végéről érkezett, hasonló kedves őrültekkel, így egy idő után kölcsönösen szállást adnak egymásnak. Ismeri az összes énekest, többségükkel fényképe is van.

6. Az őskövület

Általában nyolcvan és a halál között lelhető fel. Olykor korábbi világjáró, mindig konzervatív is egyben,de mindenesetre évtizedek óta operabérlete van. Szívesen szóba elegyedik fiatalokkal, és ilyenkor elmeséli, hogy tudja aranyoskám, én még emlékszem, amikor a Székely Mihály énekelte az Ozmint, és a Nádasdyék rendeztek, na, azok még tudtak szép előadásokat csinálni, nem mint ezek a modernek, hát az a Wagner-unoka is a múltkor mit művelt itt, szörnyű. Érdemes velük beszélni, mert legendák utolsó élő tanúi és olykor remek anekdotákat tudnak.

7. A modernrajongó

A rendezői színház fanatikus híve. Bármilyen randa díszletes, előnytelen jelmezes, pucérkodós, szeximitálós, polgárpukkasztásra szánt produkciónak éljenez. Ha megkérdezed, hogy egy modernizált előadás miért nem játszódhat szép környezetben és mai/jövőbeli, de pompás jelmezekkel (és a Star Warsra hivatkozunk, hogy bezzeg Amidalának is micsoda ruhái voltak), nem tud választ adni. Valószínűleg egzisztencialista regényeket olvas meg borzalmasan elvont, nyűglődős művészfilmeket néz.

8. A wagneriánus

Külön állatfaj. Egész életében Bayreuthba vágyik, a gazdagabbja/befolyasos ismerősökkel rendelkezőbbje rendszeresen jár. Várakozás közben elmegy az operába a kötelező nagypénteki Parsifalra, de titkon már a nyári, Művészetek Palotájában rendezett fesztivált várja. Ezen aztán megjelenik a világjáró számos példánya (már ausztrálhoz is volt szerencsém), és élvezkednek. Simán végigül egy ötórás előadást, kiszúrja a legapróbb gikszert, ilyenkor fejcsóvál. Viszont lelkesen ünnepel a végén. Imádja a MüPa hazajáró vendégeit, Christian Franzot, Walter Finket, Tomasz Koniecznyt, őket már tiszteletbeli magyarnak tartja.

9. A fangirl

Előssorban a szexi bariton és esetleg néhány szexi tenor vagy basszus miatt szereti a műfajt. Állandó látogatója a barihunks.blogspot.com/ oldalnak, továbbá komoly gyűjteménye van kedvencei képeiből, lehetőleg félmeztelenül. A szexi bariton és a nőnemű rendezők pontosan tudják, hogy mivel lehet boldoggá tenni: sok ing nélküli jelenet, esetleg egy kis flört a szexi bariton és egy jó külsejű tenor / basszus között. Erről, ha nagyon elszánt, slasht ír. (De nem eleget!  És nem túl könnyen fellelhetőt!)