Ezt most kifejezetten ÁSÉSre, vendégposztnak írás.
Operába felöltözni kellés. Férfiembert öltönyre kényszerítés, negyven fok felett ing + elegáns mellény engedélyezés. Szellős, pánt nélküli ruhában élvezkedés, örülés, hogy nőnek levés. Tél esetén mindig probléma levés, hogy ujjatlan ruha fölé mit vevés, már loliban menésen is gondolkodás, legalább blúz levés mondás.
Táskaprobléma. Kicsi táska csinos levés, de semmi se beleférés, márpedig papírzsebkendők, pénz, szemüveg, fényképezőgép, esetleg távcső kellés. Nagy táskában elegánsat sose találás. Kistáska + szatyorban nagyobb dolgok és víz hülyén kinézés. Víz fontos levés, mert köhögés mindig a legrosszabbkor jövés. Puccini-opera esetén extra adag papírzsebkendő bepakolás, könnyálló szempillaspirál használás.
Operába eljutás. Taxisokat hiénáknak tartás, félés, hogy tízezreket elkérés, Pesten minden sarok mögött baltás gyilkosokat gyanítás, ezért BKV is csak odafelé, világosban jó levés. Mindig nyávogás, hogy valaki kocsival elhozás, vagy erős, bátor férfi elkísérés.
Operaházban hely megtalálás, de ha nem sor legközepén ülés, középen ülők mindig utánad érkezés. Eleinte felállás, később már csak térd elfordítás, anyád mormolás. Ha külföldi levés, hangosan mondás.
Sok külföldi levés, operában is, de MüPában főleg. Operaházat dicsérés, ilyenkor büszkén feszítés, ferencjóska-anekdota mesélés. (Ferencjóska mondás, pesti opera építés lehet, de bécsinél nagyobb nem lehetés. Mikor kész levés, megnézés, nem nagyobb, de szebb! mondás. Császárnak külön páholya levés, amit csak neki kinyitás. Amikor Sissi egyedül jövés operába, még őt se odaengedés. Korabeli operaigazgatót nem irigylés, Sissi hisztis levés tudás.)
MüPában modern dizájn levés, ezért körbecsodálás helyett színpad feletti orgonát bámulás, míg karmester be nem jövés.
Zenekar hangolását nagyon szeretés, bár teljesen kaotikus levés.
Ha barátok is ott levés, őket nézőtéren megkeresni próbálás, de sose meglátás. Ha mégis, ők biztos nem észrevevés.
Mobilok kikapcsolás.
Fények kialvás, kpár pillanat feszült várakozás, valaki mindig köhécselés. Karmester bevonulás, meghajlás, zenekar felállás, első hegedűssel parolázás. Megfordulás, kivárás, lendületes beintés.
Kétféle opera levés: nyitányos és nyitány nélküli. Utóbbi lényegretörőbb. Sok rendező gondolás, nyitányt közönség unás, ezért erőltetett némajáték berendezés, majdnem mindig felesleges levés.
Ha függöny felmenés, megállapítás, milyen rendezés. ha szép díszletek és ruhák, megnyugvás, extrémségek nem várás, de cövekelés valószínű. Ha futurisztikus, unalmas tuti nem levés, de néha nagyon elborult, végén konzervatívok búúzás.
Alapjában kétféle opera levés, ahogy már Terry Pratchett megmondás: a tragikus, ahol azt éneklés, hogy "ah, meghalok, meghalok, meghalok" (ezt minimum tíz percig) és a komikus, ahol azt éneklés, hogy "sör, sör, sör" de néha pezsgőt ivás.
Szereplőket hangfajról könnyen beazonosíthatás.
Szoprán: hősnő levés. Akkor is, ha ötven éves és száz kiló. Tizenöt éves mondás, kimonóban bálnának kinézés, közönség nyíltan kiröhögés. Nagyon magas hangokat tudás.
Tenor: hős levés. Soha semmit nem csinálás, csak szenvedés és meghalás, mégis mindenki ünneplés. Magas cét bedobás.
Mezzoszoprán: féltékeny vetélytárs, kisebbség vagy anya levés. Gyakran szopránnál vékonyabb és jobb nő levés. Alt ugyanez, csak mélyebb és ritkább.
Bariton: féltékeny intrikus, felszarvazott férj vagy apa levés. Verdinél legjobb áriákat ő kapás.
Basszus: király, főpap vagy isten gyakran levés. Többnyire szakállas, medveszerű kinézés.
Szünet. Középen ülők mindig először kimenni akarás, de őket nem engedés. Büféhez soha oda nem jutás. Vécénél dettó, de MüPában néhány eldugott vécé ismerés, ahol hely mindig levés. Pezsgő ivásán gondolkodás, de félés, hátha pisálni kellés. Pláne Wagnernél, kétórás felvonásokkal nem reszkírozás. Szünet mindig túl rövid levés, folyosókat bejárni sosem tudás. MüPában még az ötven perc is keveslés, mert közben vacsorázás próbálás, büfé gecidrága levés (de nagyon finom csokifagyit árulás, ellenállni nem tudás).
Alapvető cselekmény levés, hogy szoprán és tenor kufircolni akarás, de ezt bariton nem jó szemmel nézés, intrikálás, végén mindenki meghalás.
Vígoperában mindenki félrekufircolni akarás, nadrágszereplő (fiúnak álcázott mezzoszoprán) újból lánynak öltözés, sok vicces félreértés, végén minden jóra fordulás.
Meghalás. Operában fontos levés, akácsak westernben és krimiben, minél több hulla, annál izgibb cselekmény levés.
Tipikus meghalások:
- hátbaszúrás, de, mint a szállóige tartás, nem vérzés, hanem éneklés. Sokáig. Meghalás előtt kétszer felállás magas hangokhoz, majd összesés. (Néha hasbaszúrás, illetve hátbalövés levés, eredmény ugyanaz.) Ha magunkat leszúrás, még hosszabb áriázás. Kórus ilyenkor csak ácsorgás, Ó, Istenek mondás, közbe sose lépés.
- mérgezés. Ha önkéntes levés, mindig pontosan elég időt hagyás, hogy búcsúária éneklés. Ha nemtudás, másfél felvonást is ellevés, csak akkor haldoklani kezdés, mikor valaki megmondás, hogy megmérgezve levés.
- vízbe ugrás. Előtte kötelező őrülési jelenet prezentálás.
- máglya. Ritka levés, mivel pirotechnikai elemek miatt sok tűzoltó a színfalak mögött strázsálás, ők mindenkinek útban levés, nem szeretés. Ha mégis máglya, extrahosszú áriázás, amíg kórus fát gyűjtés.
- megfojtás. Tökös szoprán még megfojtás után is énekelni tudás, pedig már Shakespeare-nél, prózában is ultragáz levés.
- valahonnan leugrás. Ilyenkor vigyázás, nehogy túl sok matrac rakás, mert visszapattanás (megtörtént eset levés).
- akasztás. Többnyire színfalak mögé vivés, megtörténést sose elhivés, ciki mondás. Egyszer végre nyíltszíni akasztás látás, helyes baritonért komolyan aggódás, mert egész epilógus alatt lógvahagyás. Azért túlélés, kemény fickónak levés.
- lefejezés. Szintén színfalak mögött szokás, vagy takarásban, de félmeztelen deltás hóhér bárdját nyílt színen sokáig élezés.
- fizikai ok nélküli meghalás. Főleg nők produkálás, előtte sokáig éneklés elhunyt tenor felett, átszellemült fej vágás. Basszusok néha túljátszott szívroham prezentálás, még cár vagyok hörgés, lépcsőn lezuhanás. (Na jó, a videón pont nem zuhant le. De szokott!)
Tapsolás.
Bunkók mindig akkor tapsolás, amikor nem kellés, számnak még vége nem levés, vagy ária után zene folytatódás, esetleg közjátékba átfolyás. Végén sose kivárás, hogy utolsó hangok elhalás, legszebb lírai zárásokba beletapsolás. Verdi ezt tudás, ezért többnyire gyors, harsány finálékat írás, hogy közönség sokkolva levés.
Meghajlások. Nők mindig mélyen bókolás, bő szoknya alatt némelyik leülés gyanítás, csókokat dobás, álságos mosoly, egymásra hárítás. Ha többenkijövés, visszamenéskor valaki függöny tartás. Basszusok többieket visszaterelés, hátbaveregetés. Pozőr intrikus a csajnak kezet csókolás.
Virágdobálás. Nagyon friss csokrok levés, gyanítás, hogy ezeket nem közönség hozás és órákon át a meleg teremben kókadás, hanem utolsó felvonás előtt beépített emberek frissen boltból vevés.
Metben konfettidobálás szokás, összetépett műsorfüzetek erkélyről leszórás. Takarítók nagyon örülés. Csak a legmenőbb énekesekkel megtörténés, szánalmas látás, mikor utolsó előtti két-három ember hosszan hajlongás, erőltetett vigyorgás, konfettilesés, de nem kapás, majd Domingo kijövés, közönség sikítozás, konfettieső.
Karmestert mindig a hősnő felhozás, ő a színpadról leintegetés, mire zenekar felállás.
Vastaps kialakulás, de mindig hamar ritmusból kiesés.
Két-három meghajlássorozat után lámpát felkapcsolás, jegyszedők "menjetekmárapicsába" arc felöltés.
Roham a ruhatárnál, kabát beszerzés, hazafelé megállás nélkül beszélés. Néha szintén operából jövő idegenekkel kitárgyalás.
Hazamenve azonnal fórumokra menés, kritika fellövés, blogra is megírás.
