HTML

Operákról komolytalanul

Az operáról annyit tud az átlagember, hogy abban kövér emberek szerelmesek egymásba és meghalnak, miközben mindenki fülsértően rikácsol valami idegen nyelven. Szeretném bizonyítani, hogy ennél azért többről van szó, valamint, hogy a műfajon sokat lehet röhögni, ha kellően gonoszak vagyunk, ezért a blog.

Friss topikok

Címkék

2010.08.15. 13:54 Donna Anna

Amit sosem tudnánk operák nélkül

Ezt már korábban írtam egy fórumba, most csak összeszedem. Az örökbecsű "amit sosem tudnánk filmek nélkül" operás változata.

 

- Soha ne legyeskedj a bariton felesége körül!
- A lánya körül se.
- A húgát is elfelejtheted, főleg, ha az ipse spanyol.
- Amikor roppant sürgősen akcióba kell lépni (megmenteni valakit vagy megakadályozni valamit), mindig jusson időd egy áriára, lehetőleg magas cékkel teletűzdelve. Nagy ováció esetén ismételhetsz is.
- Mint már tudjuk, nem tudnak úgy leszúrni, hogy ne áriázz. Sőt, magadat se tudod úgy leszúrni, hogy ne áriázz.
- Ha főgonoszok vagyunk, akkor 1. várjuk meg, míg éjszaka lesz 2. és a többiek elmennek aludni vagy kalandozni 3. ekkor álljunk ki a színpad közepére és énekeljük el a Gonosz Nagymonológot. Mély rézfúvosok kísérete kötelező, ha nincs, reklamáljunk a szerzőnknél.
- Basszusoknak: ne idegesítsd fel a baritont/tenort. A lányod elveszett erénye nem éri meg, és különben is élvezte a kis képmutató.
- Továbbá, ha főgonoszok vagyunk, tartsunk egy kis gizda karaktertenor csicskást, aki elvégzi helyettünk a piszkos munkát, és lehet terrorizálni.
- Bármi lelki probléma esetén fussunk egy kolostorba.
- Sose kezdjük el a párbajt, míg le nem hull a függöny. Csak álljunk ott marcona pofával, kéz a kard markolatán, és énekeljünk arról öt percig, hogy most aztán hú de nagyon felaprítjuk a gazt.
- Mezzoszopránok: soha ne idegesítsetek fel egy amúgy is félőrült tenort. Még beleszaladtok a késébe. Főleg, ha a "becsűletéről" van szó.
- A fiút alakító énekesnőt álcázzuk megint lánynak. Senki se fogja megismerni.
- Ha fiatal, naiv tenorok vagyunk, szálljunk rá egy bölcs, öreg basszus főpapra "taníts engem, Mester" felkiáltással. Kiváló befektetés, előbb-utóbb királyok leszünk.
- Ha öreg barátunk azt mondja, hogy "X gonosz" akkor legyünk óvatosak. Az öreg barátok tudják az ilyesmit. Ha X ráadásul elénekelte a Gonosz Nagymonológot is, meneküljünk, amíg lehet.
- Élőholtakba beleszeretni teljesen normális tevékenység.
- Ha szoprán vagy, tanuld meg felismerni a léha szoknyavadász tenort. Ritka fajta, de veszélyes, te pedig meg fogsz halni érte, mer' hülye voltál.
- Ha mindenki egyszerre énekel, hamarosan szünet jön.

- Ha egy gyanús, Spockra emlékeztető, basszus/basszbariton fickó ajánlatot tesz neked, hogy minden kívánságodat teljesíti, menekülj! (Valamiért a tenorok ezt mindig elfelejtik.)
- Mielőtt beleszeretnél valakibe, bizonyosodj meg, hogy a) nem köhög-e b) nincs-e férje c) nem a húgod/anyád-e d) nincs-e arisztokrata papája, miközben te csóró vagy e) nem tett-e szüzességi fogadalmat olyasféle isteneknek, akik nem viccelnek.

- Ha egy kocsmajelenetben nincs bordal, ott valami nagyon nem stimmel.

- Kétféle főpap van, a bölcs és a gonosz.

- Ha megőrültünk, ezt fejezzük ki koloratúrákkal.

- Ha Balsorsú Hősnők vagyunk, de ezt még nem tudjuk, tartsunk társalkodónőt, akinek áradozhatunk a tenorról.

- Nincs az a feminista szűz, akit ne lehetni levenni a lábáról egy hosszú "ki tud hangosabban bömbölni" típusú duettel és egy csókkal.

- A papírvékony álca: ha felteszel egy Zorro méretű maszkot, vagy egy tök átlátszó fátylat, senki sem fog megismerni. még a férjednek se fog feltűnni, hogy a prémes izé, amit magad után vonszolsz, többnyire a fogason lóg otthon.

- Dettó a ruhát cserélünk, és senki sem ismer meg minket, bár a színpad remekül ki van világítva módszerrel is.

- Sőt, a volt szeretőnket se ismerjük meg, ha háttal áll.

- A legjobb pillanat az áriázásra, amikor a pasidat üldözi egy falunyi nép fáklyával-vasvillával, és éppen rájöttél, hogy valószínűleg mégis sorozatgyilkos. Ekkor miről énekelsz? Kedvenc ifjúkori hobbidról.

 

*

 

Továbbá egy kisebb lista:

 

Hogyan Legyünk Emlékezetes Főgonoszok

- Grasszáljunk feketében. Ne engedjük, hogy a rendező erről lebeszéljen. Modern rendezésekben öltözzünk deathmetálosnak vagy Darth Vadernek.

- Legyen nálunk állandóan valami szúrófegyver vagy bot, amivel inzultálhatjuk vagy kinyírhatjuk a nekünk nem tetsző egyéneket. Freudista kritikusok imádni fognak minket érte. 

- Legyünk minimum baritonok, de inkább basszusok.

- Ne csak úgy bejöjjünk. Vonuljunk.

- Terrorizáljuk állandó jelleggel a korábbi pontban leírt, kötelező kelléket (patkányszerű, nyávogós karaktertenor, akit frusztrál, hogy lejátsszuk a színpadról)

- Legyünk képesek túlbömbölni a kórust, zenekart, szükség esetén egyéb zajforrásokat is.

- Hajtsunk a szopránra keményen. Ha ilyen nincs, vagy más a célunk, hajtsunk a kincsre.

- Okvetlenül legyen célunk minimum 1, de inkább több szereplőtárs likvidálása.

- Énekeljünk egy szólót arról, hogy hú de nagyon meg fogjuk fektetni a szopránt / kinyírni a tenort / elpusztítani a világot / (egyéb galád tervek)

- Ha ki akarunk nyírni valakit, soha ne menjünk oda és szúrjuk le kapásból. Eszeljünk ki egy bonyolult tervet, amibe jó eséllyel mi is beledöglünk a végén, viszont sok énekléssel jár.

 

Hogyan éljük túl:

- Tanuljunk meg úszni

- Ne hagyjunk elöl éles tárgyakat

- Ne provokáljuk a baritont

- A tenort se, néha egész éles a (mágikus) kardja

- Sose vállaljunk párbajt

- Mielőtt legyaknánk a tenort, gondolkodjunk, nem rokonunk-e véletlenül

- Ne kezdjünk bosszúszomjas mezzókkal

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://operahumor.blog.hu/api/trackback/id/tr72223204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása